Megölték a kiskutyám.
Nemrég még volt egy kiskutyánk. Egy tizenegy éves máltai. Nagyon jó kutya volt. Néha úgy neveztük „kis szeretet csomag.” Sajnos romlani kezdett néhány foga, kicsit rossz lett a lehelete, ezért úgy döntöttünk, hogy orvoshoz visszük. Szájsebészhez. Specialistához, Erre augusztus 11.én került sor. Vidáman kúszott be a hordozó ládájába, örült, hogy magunkkal visszük bárhová is megyünk. Ez lett az utolsó útja.
Balszerencsénkre a Városligeti Állatorvosi Rendelő-be vittük, ami Budapesten a Hermina út 30 szám alatt van. A számláin úgy is nevezi magát, hogy Novavet kft. Dr. Kovács Katalin vette kézbe kutyánkat, és attól kezdve elkezdődött a horror. Megállapította, hogy ajajaj, itt sokkal nagyobb a baj, mint mi laikusok gondolnánk, mert itt nem csupán rossz fogról van szó, hanem itt meg kell erősíteni a kutya állkapcsát egy ideiglenes vaspánttal, de ezért át kell vinnie a kutyát egy másik specialistához, mégpedig a XV. ker. Rákos út 60-ban lévő Kisállat Rendelőintézetben tevékenykedő Horváth Oleszka doktornőhöz. Próbáltam néhány kétséget kifejezni, hogy talán egy ilyen idős kiskutyánál már, túl nagy lenne ez a műtét, és talán az altatásnál is lehetnek gondok, ha még a súlyát sem mérik meg. Dr. Kovács Katalin elnézően mosolygott tudatlanságomból fakadó aggodalmam hallatán, és megnyugtatott minket, hogy ez náluk rutin számba megy, különben is a kutya olyan jó kondícióban van, hogy ezután még legalább hat-hét évig biztosan elél. Néhány óra múlva visszakaptuk a még mindig alvó kutyát. Kovács doktornő szerint már aznap este enni fog, és ne higgyünk neki, ha megpróbálná eljátszani az úgymond „haldokló hattyút”, mert a kutyák már csak ilyenek, de ez a kutya kivételesen életerős, csak majd hétfőn hozzuk vissza egy ellenőrzésre. Boldogan kifizettük a 36.800 forintot, amiben már benne volt a kutya nyakára erősített tölcsér ára is, és hazavittük.
Ez volt szerdán. Lassan magához tért, de enni nem evett, sőt nem is ivott. Ez így ment szombatig, akkor a feleségem kétségbeesetten próbálta hívni Kovács doktornőt, de a telefonja ki volt kapcsolva, ezért nem válaszolt, sőt később sem hívott minket vissza. Megjegyzem, hogy a Városligeti Állatorvosi Rendelő névjegyén a mobiltelefonszáma is megnyugtatóan fel van tüntetve. Hétfőn rohanva vittük vissza kontrollra, és elmondtuk, hogy a kutya szerda óta nem evett nem ivott. A fölényes megnyugtatás most sem maradt el. Szerinte ez azért van csak mert a kutyánk túl öntudatos, és makacs, és berzenkedik a nyakán lévő tölcsér ellen. De sebaj. Elővett egy piros fénnyel világító zseblámpa szerű valamit, és elkezdte vele pásztázni a kutya állkapcsát, mondván, hogy ez nem más mint lézer, ami meggyorsítja a sebgyógyulást. Akkor vettük észre, hogy vérzik a szája. Hangsúlyozom, hogy nem a doktornő figyelt fel erre, aki szájsebész, hanem én. Ő bele sem nézett a szájába. Szerinte ez sem jelentett semmi rosszat, majd eláll. Tényleg akkor úgy látszott, hogy el is állt, ezért ismét hazavittük. Nos a vérzés nem állt el, és a rá következő héten a kutya még mindig nem tudott semmit enni, és ami a legrosszabb inni sem. Fecskendővel próbáltuk belediktálni a felírt gyógyszereket és vitaminokat, de már ezek nyelése is láthatóan nagy szenvedést okozott a kutyánknak. Feleségemmel több ízben is telefonáltunk a doktornőnek, és elmondtuk, hogy aggódunk, hogy tönkremehet a kutyánk veséje, miután akkor már több mint egy hete nem ivott. Kovács doktornő vette a fáradtságot, hogy telefonon hosszan elmagyarázza, miszerint megérti, hogy a laikus gazdik ezt drámaian fogják fel, de ők, akik szakértők, már nagyon sok ilyent láttak, és megnyugtat, hogy mivel a kutyánk nagyon jó állapotban van, ha néhány kilót le is fogyott, pár nap múlva meg fog gyógyulni. Nem gyógyult meg, sőt egyre rosszabbul lett. Fél arca be volt gyulladva, és a gyulladás már a jobb szemére húzódott. Ismét vissza Kovács doktornőhöz, aki megint átvitte kutyánkat a Rákos úti Kisállat rendelőbe. Itt már megkezdődött a hárítás. Azzal próbálkoztak, hogy mi biztosan levettük a védőtölcsért, ezért bele tudott kapni a saját szemébe. Azt mindenesetre meg tudták állapítani, hogy az általuk behelyezett „fixateur externa” belső drótja kilazult, és súlyosan sértették a kutya nyelvét, ami lehetetlenné tett számára minden táplálkozást, és nagy szenvedést is okozott. Ezt szájsebészünk nem vette észre! Bent tartották, felvarták a szemhéjlebenyét, nyelőcsőszondát operáltak be a torkába, azon keresztül táplálták, amit már visszahányt, és cseppeket kapott. Érdeklődésünkre közölték, hogy a veséje nagyon rossz eredményt mutat, de ez persze nem az ő hibájuk, hogy már két hete nem tudott inni a megsérült nyelve miatt, hanem ez már korábban is biztosan rossz volt. Ekkor már már nem akartak emlékezni a korábbi megállapításaikra, a kutya jó kondícióját illetően. Ettől kezdve, hol a Rákos úton érdeklődtünk telefonon, hol Kovács doktornőnél. Az ő optimizmusa az utolsó percig töretlen volt, és nyugtatott minket, hogy nincs semmi baj, még néhány nap, és felerősödve vihetjük haza a kutyánkat. Meggyőződésem, hogy ekkor már halvány sejtelme sem volt arról, hogy mi történik kutyánkkal a Rákos úton. Vagyis végig hazudott. Én kétszer meg tudtam látogatni a kórházban. Megismert de látszott rajta, hogy depressziós a sok fájdalomtól. Hamar el is fáradt, vissza lett téve a ketrecbe. Mikor másodszor meglátogattam, már nem volt rajta a védő tölcsér, és a fixaetur is el volt távolítva az állkapcsáról. Kérdésemre az ügyeletes doktornő elmondta, hogy azért vették le, mert már nem látták értelmét, hogy rajta legyen. Ezt nem a Horváth doktornő mondta, aki az elfuserált beavatkozást végezte. Ő már a zárójelentésben úgy szépített, hogy a kutyám szedte ki az implantátumot. Ez az állítás nem más mint hajmeresztő hülyeség. A rövid kis lábaival a fülét sem tudta volna megvakarni a védőtölcséren keresztül, nemhogy egy becsavarozott fém implantátumot kikaparni az állából. Sokáig nem fogom elfelejteni a szemeit, ahogy nézett utánam mikor hátrálva távolodtam a ketrecétől. Ekkor már csak arra kértem, Kovács doktornőt intézkedjen, hogy hozzák elhozható állapotba a kutyánkat. Tudtam, hogy vége, de azt akartam, hogy legalább itthon haljon meg, ne egyedül egy ketrecben. Persze nagy tudású Kovács doktornő másképp látta. Csak még néhány nap, egy- két vérvizsgálati lelet, és már vihetem is haza meggyógyulva. Augusztus 31-én felhívtam, akkor közölte, hogy örülhetek mert sokat javult a veséje. Egy óra múlva ő telefonált a feleségemnek, mondván meghalt a kutyánk.
Annyit nem mondott, hogy sajnálom, nemhogy bocsánat amiért ügyetlen kontárkodással elpusztítottuk a családjuk kedvencét. A hulláját pedig gyorsan, még ma vigyük el, mert nekik nincs arra kapacitásuk, hogy tárolják. Lélekszakadva siettünk, hogy odaérjünk. Persze nem várt meg, gondolom akkor nem szívesen nézett volna a szemünkbe. Azt a húsz év körüli kis flegma hölgyet aki viszont ott volt, hogy átadja ami megmaradt belőle, szemlátomást untatta a panaszkodásunk, mert közben többször is hátat fordított. Még aznap este eltemettük a kutyát zuhogó esőben. Másnap felhívtam Kovács doktornőt, hogy megkérdezzem jogosnak tartja e, hogy közel 40.000 forintot elkérni egy ilyen minősíthetetlenül rossz munkáért? Ő azzal zárta rövidre a beszélgetést, hogy azt mondta „jelentsen fel”. Az ő szempontjából igaza volt. Tudta, hogy semmit sem tehetek. A következőket lehet olvasni az Állatorvosi Kamara honlapján:
„Az állatorvos nem arra szerződik az állattartóval, hogy annak állatát biztosan meggyógyítja, és az állatorvosi beavatkozás biztosan eredményes lesz, hanem arra, hogy a szakmai szabályoknak megfelelően, megfelelő szakmai gondossággal elvégzi a kért illetve indokolt állatorvosi beavatkozást. Önmagában az, hogy a beavatkozás eredményes-e vagy sem, nem tartozik az állatorvos felelősségi körébe.
Ebből következik az is, hogy az állatorvos díjazása sem eredményfüggő, így a felmerülő költségeket akkor is meg kell fizetni, ha a beteg esetleg nem gyógyul meg, vagy állapota nem úgy változik, ahogy azt remélik, vagy szeretnék.”
Vagyis, ha elviszünk egy egyébként teljesen egészséges kis állatot, az arra a célra szakosodott specialistához, jelen esetben egy kis fogproblémával, amin talán egy kis ecseteléssel is segíteni lehetett volna, és aztán visszakapjuk egy papírdobozban a vérbe fagyott holttestét, akkor ne okvetetlenkedjünk és kellemetlenkedjünk, mert igazuk csak az úgynevezett orvosoknak lehet, akármilyen balfékek is.
Igen, nem sokat tehetek. De annyit azért igen, hogy figyelmeztetek mindenkit akit tudok, hogy ettől a két intézménytől óvakodjanak, ha kedves a kutyáik élete: Városligeti Állatorvosi Rendelő, és az ott tevékenykedő Dr. Kovács Katalin, valamint a XV.ker. Rákos úti Kisállat Rendelő, és az ott kontárkodó Horváth Oleszja Dr.
Végül azzal zárom soraimat amivel Kovács doktornő búcsúzott tőlem. Ha nem tetszik akkor jelentsen fel!
